1993. szeptember 29., szerda

manduriai Debóra által

1993. szeptember 28. 15-35 – Otthon


Belső párbeszéd Jézussal:
D. „Uram, előtted állok, ahogyan kívánod. Várom sza­vaidat. (...) Beszélni fogsz, Uram, Világmindenség Ura?" (Néhány percnyi szünet).
J. „Én, a szeretet hihetetlen Hatalma! Írd, leányom! Mai tanításom: szeretet-egység Krisztusban. Ma Istennel Egységes Emberként beszélek hozzád, és nem úgy, mint embertől született emberek egyike.140 Azért jövök, hogy felajánljam neked ezt az egységet, melyet az ellenségem majdnem meghiúsított. Gyermekem, a Szentséges Szí­vem azért szól most hozzád, hogy megerősítse az egész világot, melyet Én „egység"-ben kívánok. Amikor sokan hamis eszmékben tévelyegnek, szeretném megkérdezni tőlük: „Miért akartok vitatkozni Uratokkal, aki az Élet és nem a halál141 elhozója?" Amikor Én kijelöltem a szabad­ság útját, mint amit követni kell, volt talán valami nem jó az elgondolásban? Ma a világ romokban hever, és ez nem a „meditáció" eredménye, hanem a meggondolatlan cse­lekedeteké, amelyeket a hamis szabadságérzet szül, ami a Sátán. Ma azt kiáltom a világnak, hogy Szent Szívemből Vér bugyog, és ez talán elegendő az embereknek? Nem, leányom, nekik a csillagok a jelek, melyeknek ragyogni kell előttük!
De milyenek ezek az emberek?142 Csak hálátlanok és méltatlanok. Az Én fájdalmam határtalan, mert nem bíz­nak abban, Aki Isten földre szállt Igéje. Behunyom sze­memet, hogy ne lássam többé bűneiteket, mert különben a Szívem, még ha végtelenül jó és a szeretetre szomja becsukná kapuit!
Ma a Krisztusi Egység az, amelynek megvalósítására szólítalak benneteket. Készen kell állnotok, és egyesül­nötök kell, másként hogyan tudnátok Engem befogadni?
D. „Mester, én mit tehetek érted?"
J. „Lelkem, neked már van prófétai küldetésed, és a világban Értem szenvedsz. Van-e még szükséged más­ra, hogy egyesülhess Velem? Megáldalak. Békém legyen veled! Hamarosan találkozunk."


(140) Értsd: „A Királyi mivoltomból eredő ünnepélyességgel szólók hoz­zád". Debórának meg kell értenie a különbséget egy akármilyen ba­rátság és Isten által ajánlott, vállalt Barátság között.
(141) A lélek halálának.
(142) „Abban a pillanatban azt gondoltam, hogy az emberek soha nem fogják megváltoztatni a felfogásukat, hiszen egyszerűbb megtagadni Istent, mint életmódot változtatni."